Szeretem fotókkal körbevenni magamat. Egyrészt mert jó hatással van a hangulatomra, ha a lakásban közlekedve eszembe jut néhány kedves emlék, másrészt pedig egy nagyon egyszerű, ámde látványos dekorálási lehetőséget ad a hozzám hasonló hobbi lakberendezők kezébe. Már azzal is nagy eredményt lehet elérni, ha kétoldalú ragaccsal felragasztgatunk pár képet a falra. (A koncepció azért sosem árt persze.;) Viszont nem csak a képeket szeretem, hanem magát a képkereteket is, és nagyon tetszenek az olyan enteriőrök (ez mostantól a kedvenc szavam!!:)), ahol különböző stílusú, méretű és formájú keretek keverednek, és alkotnak mégis tökéletes egységet. A hálószobába álmodtam egy ilyen falat, tele képkeretekkel (no meg egy létrával és egy tükörrel), de ezúttal nem fényképeket, hanem idézeteket szeretnék viszontlátni bennük. Volt itthon elfekvőben 1-2 ikeás minimál darab, a Bakancsos utcai bolhapiacon pedig egész jó minőségű régi fa kereteket tudtam beszerezni az új árának töredékéért. 

a "majdnem kész" állapot :)

A jó minőségűt úgy értsd, hogy nem esett szét, de azért mindenképp igényelt egy kis törődést a részünkről. :) Így hát először is fogóval kihúzkodtam a régi rozsdás szegeket és akasztókat belőlük. A hátulján éktelenkedő papírmaradványokat pedig ledörzsöltem egy vizes szivaccsal. Alaposan lecsiszoltam a lakkot, majd nedves szivaccsal megtisztítottam. Száradás után pedig egy száraz pamutrongy segítségével átkentem méhviasszal őket. (Nekünk az ikeás Behandla volt itthon.) Jó alaposan minden részét átdörzsöltem, hagytam hadd szívja be egy kicsit, a felesleget pedig letöröltem. Ennél a résznél éreztem azt, hogy előtör belőlem az anyai gondoskodás. Olyan jó érzés volt ápolgatni ezeket a szegény, elhanyagolt képkereteket, amiket előtte valószínűleg lomtalanításokon dobáltak, majd ott hevertek a bolhapiac valamelyik koszos papírdobozában. Pedig valaha biztosan valakinek az otthonát díszítették, megbecsült helyen lógtak az ebédlő falán, és talán egy boldog család képeit őrizték. 

A dobozon olvasható leírás szerint a méhviasz felvitele után célszerű 12-24 órát várni, mire újra átkenjük, vagy használatba vesszük a tárgyunkat. Én ezt ki is vártam. Nagyon szép színük lett! Nem lakkoztam, mert felhelyezés után már nem lesznek nagy használatnak kitéve ugyebár. Az idő nyomát nem lehet (és szerintem nem is kell) teljesen eltüntetni, úgyhogy természetesen látszik, hogy régi és használt, de az általam megálmodott kompozícióban ez kifejezetten előny.

Az idézeteket a megfelelő méretben kinyomtattam, körbevágtam, és hobbiragasztóval a képkeretre ragasztottam. Mivel panelben azért nem mindegy, hogy hány lyukat fúr az ember, ezért csak a nehezebbeket fúrtuk és akasztottuk, a könnyebbeket csak gyurmaragasztóval nyomtam oda. 

egyik kedvenc idézet sablonból nyomtatva

Az egyik képkeretből ékszertartót készítettem. Egy régi anyagdarabot kapcsoztam a hátuljára, az aljába pedig hobbiboltban kapható akasztókat csavaroztam.

ékszertartó régi képkeretből

tesztelés alatt :))

Az ékszertartóról, a létráról, és a még mindig félkész komódról részletek hamarosan... ;)