Egyszer régen, mikor egy multinacionális vállalat hanyatló tündöklő csillaga voltam, lehetőségem adódott néhány napot Athénban tölteni. Már azelőtt itthon is volt szerencsém görög ismeretségekre szert tenni, de ez az utazás csak tovább erősítette bennem, hogy én bizony csípem a görögöket. Főleg a lazaságuk, az életigenlésük és az étkezési szokásaik miatt. Van valami isteni abban, ahogyan sokan körbeülünk egy asztalt, és minden fogásból legalább ötfélét kóstolgatunk, és szépen komótosan, órákon át vacsorázunk, borozgatunk, beszélgetünk (előszeretettel a görög kultúráról;), hiszen nem sietünk sehová, és mert mindez mindannyiunknak olyan nagyon könnyed és jó. Sok felesleges holmival tértem haza Görögországból. (Itt jelenjen meg a szemeitek előtt többek között egy Acropolis Museum feliratú egérpad, vagy egy kaleidoszkópszerű tárgy, amiben a múzeum leghíresebb műalkotásait tudom tudnám újra és újra végignézni.) A leghasznosabbnak a duty free shop-ban vásárolt roletti (Mr. Papadopoulos) fémdoboza minősült. :)

Régóta kitaláltam már, hogy kémcsövek rejtsék a fűszereimet, és akkor végre a megfelelő tartó is megérkezett hozzá. Spárga, ragasztó és olló is akadt itthon, így nem volt más hátra, mint:

- beszerezni néhány kémcsövet parafa dugóval (úgy emlékszem, hogy valamilyen "kémiai labor ellátó" webshopból rendeltem potom pénzért),

- a parafa dugók tetejére ráírni a fűszerek nevét,

- a fémdobozt folyamatosan pillanatragasztózva körbebetekerni spárgával (ma már lehet lefesteném alatta fehérre),

- beletölteni a fűszereket.

Íme a végeredmény: