Izgatottan várom a gyógyulásomat (csak egy kis nátha:) és a meleg tavaszt, hogy az erkélyen nekiláthassak a tulipános komódnak. Addig is elmesélem egy régebbi projekt történetét.

Mindig irigyeltem azokat a kreatív hobbiművészeket (főleg Tandi barátnőmet!;), akik szalvétatechnikával különféle csodákat hoznak létre. Hiszen a gondos előkészítés, tervezés, a megfelelő szalvéta/minta kiválasztása, aztán pedig azzal a leheletvékony, könnyen tépődő anyaggal való bíbelődés, hát nem egyszerű mutatvány. Bevallom, egyszer én is vettem egy fadobozt, meg szalvétát, és dekupázs ragasztót, lakkot stb. De valahogy csak bénázás lett belőle, nem éreztem rá az ízére. Úgy tűnik, az aprólékos munkában nem vagyok jó, én nagyban szeretek játszani. :P El is árulom gyorsan, hogy a most következő történetnek semmi köze nem lesz a szalvétához. Szóval hasonszőrű Sorstársaim, nyugodjatok meg! :)

Eredetileg egy ikeás méteráruból (általam) varrt függöny rejtette a szemeteseket a mosogató alatti szekrényben. Ez egyrészt kényelmetlenné vált az idők során, mert nem tudtuk rendesen elhúzni a függönyt, így mindig hajolgatni kellett, hogy hozzáférjünk a kukához. Másrészt drága gyermekünk elérte azt a szintet a mozgásfejlődésben, hogy már önállóan képes legyen rángatni a textilt, bemászni a szekrénybe, és persze élvezettel kukázni. :P Úgyhogy valamit tenni kellett. Megbíztunk hát egy asztalost, hogy a korábbi ajtót felhasználva készítsen oda nekünk egy kihúzható fiókot. Ez jóval olcsóbbra jött ki, mint az ehhez hasonló spéci szelektív hulladékgyűjtő szekrényelemek, de ezért cserébe kompromisszumokkal jár. Például a fiók annyira megemeli a benne lévő szemeteseket, hogy a harmadik (képen látható kicsi szürke) szelektív szemetes már nem fér be a mosogató szifonja miatt, így ott mi egy szatyrot használunk a papír hulladéknak. (Ezt lehet orvosolni egyébként egy kisebb szifonnal, mi még nem tettük.) Ráadásul csak annyira lehet kihúzni, mint egy normál fiókot, tehát a nagy szemetest csak úgy tudjuk kivenni, ha elfordítjuk, ahhoz pedig a mellette lévő kicsit is ki kell emelni. De a jó árért cserébe ennyi kellemetlenség nekünk a korábbiakhoz képest belefér. Egy ügyes kezű férjnek (vagy feleségnek ugyebár;) pedig még asztalos sem kell hozzá, szerintem!

A virágos függönyt mindenképp szerettem volna megtartani, mert egy kis vintage hangulatot ad a konyhának, ezért úgy döntöttem, hogy ráragasztom a szekrényajtóra. Szóval fogtam a decoupage ragasztómat, lekentem vele az ajtót, ráfeszítettem és elsimítgattam rajta a textilt, és vártam. Miután megszáradt, összesen 3 vagy 4 réteg (eléggé szívta be az anyag) vizes bázisú parkettalakkot kentem rá. Persze az egyes lakkrétegek között is kivártam a szükséges száradási időt. Jelentem, nagyon tetszetős lett, és a lakkozásnak köszönhetően könnyen tisztítható és ellenáll a víznek, ami a szemetesek és a mosogató környékén elég fontos szempont. Remélem Nektek is tetszik!

A konyhatuning nálunk egy végtelen történet, úgyhogy ha van rá igény, szívesen megosztom majd az antikolt szekrényajtók történetét is. :)