A konyha nálunk aztán tényleg a kreativitás kiélésének egyes számú színtere. Az egyetlen olyan helyiség, amit szívünk szerint már a beköltözéskor szétbombáztunk volna. Nem volt annyira vészes (az előző tulajdonos már egyszer felújította), de egyrészt nem a mi ízlésünket tükrözte, másrészt funkcionalitásból sem ötös. Hogy csak egy idegesítő dolgot említsek: nem megfelelő számú konnektor a nem megfelelő helyen. De mivel egy olyan igazi falat vésős konyhafelújítás nem olcsó mulatság, ezért addig is marad a szépítgetés. (Amit én annyira nem is bánok.;)

Megálmodtam, hogy fa munkalapot szeretnék, meg kopott szekrényajtókat. Aztán keresgéltem sokat az interneten, és elolvastam egy írást az antikolásról A vidéki otthon blogon, ahol leírják, hogy többféle módszerrel el lehet érni ezt a hatást. Én a viaszt választottam, számomra ez tűnt a legegyszerűbbnek.

Leszereltük tehát az ajtókat, aztán megtisztítottam, fatapasszal betömtem a felesleges lyukakat, és megcsiszoltam őket. Azt szerettem volna, ha a későbbi kopás alól a kék szín is előtűnik majd, ezért az eredetileg nyír színű ajtókat először kék színű Behandla páccal kentem le. Ez elég lassan száradt, és úgy látszott, hogy nem akar rendesen beszívódni. (Valószínűleg nem csiszoltam meg eléggé az ajtókat, erre érdemes odafigyelni.) Miután megszáradt, egy gyertyával végigmentem mindenhol, ahol koptatni szerettem volna: leginkább az éleken, illetve a fogantyúk körül. Majd egy réteg matt fehér zománcfestéket vittem fel rá egy szélesebb ecsettel. Már az első daraboknál kezdtem látni, hogy ez bizony nem azt a tökéletes, csak itt-ott kopott hatást fogja adni a végén. Úgyhogy elkezdtem még inkább hanyagul festegetni azt a fehéret, hogy az "elcseszett shabby chic" helyett inkább a "direkt igénytelenség" látszatát keltse majd a végeredmény. :P A zománcréteg száradása után egy finomabb csiszolópapírral megcsiszoltam a viaszolt területeket, plusz néhány helyen, ahol úgy éreztem, hogy jó lesz. Majd még egy réteg vizes bázisú lakk, és átlátszó bútorgombok kerültek rá. 

Mivel a szekrény egyébként jó állapotban van, ezért csak a szekrényajtók külső oldalát festettem le, hiszen nekem csak a látvány volt a lényeg. Ezzel azért sok energiát, időt, alapanyagot és pénzt spóroltam magamnak. És kicsit nyitottabbá tettem, hogy ne legyen olyan egyhangú. Például a mosogató alatti részre virágos függönyt tettem (ami ugye azóta már újra szekrényajtóvá változott:). Illetve a következő képen látható felsőszekrény elemekre sem tettem vissza az ajtókat, helyette fogtam egy kék-fehér kockás vásznat, és darabokban odaragasztottam a bútorlaphoz. A polcait meghagytam fehérnek. Nem lett teljesen befejezve, kicsit kilóg az anyag a széleken. De nézzétek el nekem, ez tényleg amolyan hanyag eleganciával, de annál nagyobb lelkesedéssel készült. Én bevállalom, nekem tetszik. ;)