Ha már új év, akkor új poszt! ;-) Tulajdonképpen ennyi az idei évre szánt fogadalomlistám tartalma is: 2016-tól fogva évente legalább egy bejegyzést írok a blogomra. Na jó, csak vicceltem. De ha azt a nagy és bölcs igazságot vesszük, miszerint is a gyors kudarc elkerülése végett tanácsos kis lépésekben haladni, és apróbb, elérhető célokat kitűzni, akkor nekem ez tulajdonképpen pont elegendő cél erre az esztendőre. (Haha.)

Eltűnésem oka most is valamiféle zavar a fejemben, és maga az élet, no meg a felismerés, hogy egy nap nem 72 órából áll, és még egy kétévesem is van. Vagyis jelentem, az elmúlt fél évben elvesztem a dolgozó nő-anya-feleség Bermuda-háromszögében, és ebből most leginkább a "dolgozás" szenvedett kárt. (Dolgozás alatt én ezúttal minden olyan tevékenységet értek, ami engem pusztán örömmel töltene el.) Egyszerűen képtelen voltam úgy alkotni, hogy hatalmas káosz van körülöttem a lakásban (és a fejemben), és nem kívántam ezt tetézni még egy kis fűrészporral, meg szétdobált ecsetekkel, meg véletlenül lecsöppent festékpacákkal.

Karácsony közeledtével ültem a konyhában, - ahová mostanában nem szívesen tettem be a lábamat - és azon elmélkedtem, milyen jó lenne egy konyhafelújítás. Ami után végre minden kéznél lenne a főzéshez. Ami után végre elférnénk kényelmesen az étkezőasztalnál. Ahol végre újra szívesen sütnék-főznék, mert ez a részem sajnos valahogy lecsendesedett az elmúlt években. Már pedig én - aki kb. 16 éves koráig még chips-et sem látott, és akinek az édesanyja még a levestésztát is saját maga kézzel gyúrja - nem akarok rálépni a rendelős, megmikrózott műkajákkal és pizzás dobozokkal kirakott pokolba vezető útra. De hamar visszaszálltam a földre, és nyugtáztam, hogy ez a felújítás nem mostanában fog megvalósulni.

Nagymamáknál ilyen kincsekre lehet bukkanni ;)

Majd derült égből villámcsapás: valamelyik lakberendezési blogon megláttam egy cikket a "10 filléres lakberendezési tippről, amitől garantáltan hatalmas változás lesz a lakásomban". Na mondom, ezt a Sors küldte nekem. Jól elolvasom, és átvarázsolom a konyhát. Mindezt tök ingyen. Nos elárulom a nagy TITKOT... Egyetlen ingyenes jótanács volt, ami így szólt: "TAKARÍTS KI!". Ne röhögj, ugyanis ez egy egyszerűségétől brilliáns ötlet, mert (állítólag:) már attól otthonosabbnak, szebbnek, akármilyenebbnek tűnik a lakásod, ha makulátlan rend fogadja az érkezőket. Szóval átalakítottam a szemléletemet, és a meglévőből próbáltam kihozni a maximumot. Elolvastam az interneten mindent, amit a rendszerezésről tudni kell, és a következőket követtem el:

- mindent kipakoltam, és letöröltem a polcokat

- ami megromlott, vagy sosem használom, azt kidobtam

- előkerestem az összes létező dobozt és kosárkát, ami otthon fellelhető, és tökéletes kellék a rendszerezéshez

- tematizáltam (például "ami a főzéshez gyakran kell: liszt, só, fűszerek"; "reggeli szekció: tea, kávé, zabpehely"; "partykellékek: szívószálak, gyertyák"; "poharak"; és még ezerféle)

- a fiókokra végre gyerekzárat szereltünk fel, mert még 2 év után sem hagyott alább a fiam pakolási mániája. Így már talán nem fogja többet az elcsent húsklopfolóval ütni a tükröt.

- a sok háztartási gépem közül elérhetőbb közelségbe tettem azokat, amiket gyakrabban használok, összeszerelt állapotban. Mert ha az előszobaszekrény mélyén csücsül darabokban, akkor úgysem fogom használni.

Reggelizős és sütisütős szekció

S láss csodát: a konyhámban, ahol állítólag nem férek el, most hirtelen mindennek meglett a helye, és végre mindent meg is találok. Azóta tényleg szívesebben főzök, és igyekszem fenntartani a rendet. Persze ez is, mint általában minden, áldozattal járt: a szabadidőmet egy héten át minden nap erre fordítottam. De ha belegondolok, hogy egy évben 52 hét van, akkor talán nem is annyira tragikus. :P

Sütésre várva :)

Jamie Oliver is büszke lenne rám :))

A konyha tehát olyan, akár a párkapcsolat. Locsolgatni kell, hogy életben maradjon, és szép nagyra nőjön. B.Ú.É.K., kedves Olvasóm! ;)

Korábbi írásokat a konyhámról itt és itt találsz.