Úgy hívják: pregnancy brain. Lassan és alattomosan támad. Az első hat hónapban semmi. Aztán a harmadik trimeszterben előtör belőled az ellentmondást nem tűrő fészekrakó ösztön, amikor mindennek a helyére kell kerülnie. Mindennek. Főleg azoknak, amiket már évek óta halogattál. Így lett hát még 2013-ban sötétbarnából sárga csíkos a Malm komód, babával a pocakban, Férjjel az oldalamon.

Csak annyira szedtük szét, hogy külön legyen "a váz" és a fiókok. Először a vázat csiszoltuk, tisztítottuk, és egy réteg Otex alapozót kentünk rá, utána pedig vizes bázisú fehér Trinát zománcfestékkel folytattuk. Már az első réteg zománc után rájöttünk, hogy kellett volna két réteg alapozó, ugyanis ez így nem fedte be teljesen az eredeti sötétbarna színt. Emiatt több réteg fedőfestéket kellett még felvinni, mire szép fehér színt kaptunk. Ez sajnos elég sok időt elvett az oldalak forgatása és a száradás miatt. A fiókokon ki kellett mérni és fúrni a gombok helyét, majd azokat is csiszolni és alapozni. Az egyszerűség kedvéért pont olyan széles csíkokat választottunk, mint az egyik maszkolószalag, így csak szépen sorban egymás után felragasztgattam a csíkokat, és elkezdtem festeni (ismét több rétegben) először a fehér sávokat. Valahol a második réteg után elbizonytalanodtam, hogy talán az egészet fehérre kellett volna festeni, és aztán arra a sárga csíkokat?? (Most már tudom: igen.:)) De ha már elkezdtük, befejeztük így. Utána leragasztgattam a fehér csíkokat, és felfestettem a sárgákat (ebből is több réteget). Egy kicsit megfolyt a sárga a csíkok találkozásánál, de annyira nem feltűnő. Idő és energia hiányában már nem lakkoztunk a végén, de úgy tűnik, így is jól bírja a strapát.